
Beszéljünk egy pár szóban Charariel minősségéről.
Napjai nk segítő szakmai dilemmáit boncolgatva nézzünk fel az Égi hiearchia magasságába.
Sokszor halljuk a segítőnek ingyen kéne dolhoznia, de vajon ez tényleg igaz lenne?
Chesed a Teremtő szeretetének és bőségének kiáramlása. Nem pusztán érzelmi szeretetről van szó, hanem arról az erőről, amely adni akar anélkül, hogy azonnali viszonzást követelne.
A Chesed önmagában nem korlátlan „jóság”. A kabbalisztikus rendszerben vele szemben álló kiegyenlítő erő a Gevurah, amely a határ, fegyelem, ítélet és megkülönböztetés minősége.
kettő egyensúlya vezet a Tiferethez, a harmóniához.Ezért ha Chararielt a Chesedhez kötjük, akkor az üzenete nem egyszerűen az, hogy „szeress mindenkit”, hanem inkább:
„Áraszd a jóságot, de úgy, hogy az valóban szolgálja a másik javát.”
Pedig az elfogadás magasabb szintje nem feltétlenül azt jelenti, hogy elfogadom, hogy a másik nem viszonozza, miközben belül továbbra is várom. Hanem azt, hogy elengedem magát az elvárást.
Az adás–kapás egyensúlya nem azt jelenti, hogy az adó követeli a viszonzást. Hanem azt, hogy a kapcsolatban mindkét fél képes legyen adni és elfogadni.Amit mondasz, abban két külön szükséglet találkozik:
A kulcs talán éppen a „helyet hagyni”.Amikor elvárunk valamit, akkor tulajdonképpen előre meghatározzuk, minek és milyen formában kell megérkeznie. Ezzel beszűkítjük a lehetőséget.Amikor viszont nem követeljük meg a viszonzás formáját, csak nyitva hagyjuk a teret, akkor nem azt mondjuk: „nem akarok semmit”, hanem:„Bízom abban, hogy ami hozzám tartozik, megtalálja hozzám az utat.”